03. - Miért vagy ilyen?

Park Chanyeol


3.


Éppen készültem átfordulni a másik oldalamra amikor hangos kopogást hallottam az ajtó felől. Ki lehet az? Mennyi az idő vajon? Mennyit aludhattam? 

Motyogtam valami olyat, hogy „mindjárt nyitom” de gondolom a kívülálló semmit sem értett belőle.

-Megyek – nyögtem miközben megpróbáltam az ajtóhoz vonszolni fáradt testem, majd a kilincsre csúsztattam a kezeimet és kinyitottam.

-Végre. Hova tűntél? – magyarázott Baekhyun a félhomályban.      

-Én csak.. – próbáltam a gondolataimat és a történéseket szóba foglalni, de egyetlen hang sem jött ki a torkomon.

-Te? – fürkészett nagy barna szemeivel.

-Én..Wendyvel össze vesztem, vagy mi – néztem rá és megdörzsöltem szemeimet – Eléggé átlépett egy határt – magyaráztam és kezdtem egyre éberebb lenni, mire felhúzta szemöldökeit.

-Nekünk azt mondta, hogy rosszul érezted magad, ezért jöttél fel – túrt a hajába kissé ingerülten.

-És ti hittetek is neki – mosolyodtam el kicsit. 

Máris kezdi az ujjai köré csavarni a srácokat.

-Hát..igen. Mivel mostanában nem vagy a toppon – bólogatott Baekhyun.

-Arra nem gondoltál, hogy talán jobban érezném magam, ha nem vele, hanem a barátoddal foglalkoznál? – kérdeztem kissé mérgesen, mire nagyokat pislogott.

-Chanyeol, igen is törődök veled, jobban mint a többiekkel. Ezt mindenki tudja, nem tudom mi bajod lett – háborodott fel.

-Jó, hagyjuk – motyogtam miközben kezemet az ajtóra csúsztattam jelzésként, hogy inkább a barlangomban maradok és nem folytatom ezt a beszélgetést.

-Nem – csörtetett be a szobámba, ellökve engem a bejárattól, amit be is csapott hirtelenjében  - Chanyeol, én nem akarom ezt hagyni. Fontos vagy számomra, el sem tudom mondani mennyire, de nem lehetsz ilyen velem,  a többiekkel, csak mert itt van egy lány. Tudod, hogy mindenkivel ilyen vagyok, ő nem jelent semmit se – mondta a magáét miközben kezeit átfuttatta sűrű hajában és kifújta a levegőt, én pedig csak csöndben, megszeppenve figyeltem.

-Nem érted még mindig. Engem pont ez zavar – feleltem halkan, kissé remegő hanggal és lassan az ágy szélére ültem – Nem fogod fel, hogy nekem ez rohadtul nem esik jól – emeltem rá tekintetem, mire csak két nagy szempárral találtam szemben magam.

-Azt ne mondd, hogy.. – motyogott maga elé.

-Hogy? – kérdeztem vissza.

-Hogy nem tudtad elfelejteni ami akkor történt kettőnk közt. Az egy hiba volt, részeg voltam, nagyon, nagyon és nem tudtam mit csinálok – közölte velem a tényeket.

Ez a mondat, konkrétan felért egy hasba rúgással. Tudtam, hogy nem érez semmit, de akkor miért tette meg és miért pont velem?

-Akkor még mit keresel itt? -  suttogtam és tekintetemet nem emeltem rá, inkább a földet bámultam.

-Nem tudom – válaszolt halkan majd elindult az ajtó felé – Mindegy is, inkább aludj – felelte miközben elhagyta szobámat.

Távozása után egyszerűen nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mégis milyen megalázó ez az egész szituáció. Sose éreztem még ilyen rosszul magam lelkileg.

Arcomat kezeimbe temettem és éreztem, hogy szemeim könnybe lábadnak. Szipogtam párat majd elhasaltam az alvóhelyemen és összekuporodva, nyakig betakarózva töltöttem el az est többi részét.

 Reggel

A másnap rendkívül rosszul és szomorúan kezdődött. Az este folyamán képtelen voltam nem azon agyalni, hogy miket mondtunk egymásnak. Kissé dühös és csalódott voltam, mert nem tudtam elmondani neki, hogy igazán mit érzek iránta. Hogy amikor mosolyog akkor én is mosolygok, mert egyszerűen boldogsággal tölt el, még a legrosszabb pillanatokban is. Egyszerűen, csak nagyon nehéz és felfoghatatlan ez a dolog számomra. 

-Chanyeol, ébren vagy? – hallottam meg Suho hyung hangját az ajtó túloldaláról.

-Igen – szóltam ki, de meg se moccantam.

Remélem nem tud a tegnap esti beszélgetésemről Baekhyunnal.

-Azt hiszem valamit magadban tartasz – jött be a szobámba, majd gondosan becsukta ajtómat – Szeretném ha mindent elmondanál nekem. Tudod, hogy bármi is az, én nem ítéllek el miatta – beszélt  hozzám nyugtatóan és elhelyezte magát mellettem.

-Tudom – bólogattam és ráemeltem tekintetem – Jó ember vagy, de ez neked is sok lenne – sóhajtottam és az ujjaimat tördeltem.

-Na, Chanyeol, ki vele. Nem bírom nézni, hogy ilyen vagy  - bokszolt vállba amin csak mosolyogtam, viszont nem tudtam egy szót se szólni.

-Akkor mondod? – figyelt Suho.

-Azt hiszem..én.. – motyogtam és eltakartam az arcom – Megőrülök, hogy nem találok munkát – próbáltam minél hihetőbben mondani ezt a nagy hazugságot.

Vagyis..Annyira nem nagy hazugság, mert ez is aggaszt, de nem mondhattam el neki a Baekhyunos dolgot. Ez sokk lett volna számára.

-Jaj bolond! – csapott meg – Ezen ne törd magad, lesz amikor lesz, tudom, hogy igyekszel – bólogatott hyungom biztatóan.

Válaszul csak biccentettem.

-Van lent reggeli, ha kérsz. Most kivételesen nem én csináltam – vigyorodott el miközben fejét ingatta.

-Mázli – nevettem el magam majd kiegyenesedtem és nagyot nyújtóztam – Akkor mindjárt megyek.

-Az étkezőben várunk – állt fel mellőlem mosolyogva és elhagyta a szobámat.        

Miután Suho hyung távozott a szobámból nagyot sóhajtottam és az ajtóra meredtem. Hogy leszek képes most Baekhyun szemébe nézni ezek után? Még rosszabb a mostani helyzet mint ezelőtt. A legrosszabb pedig az, hogy ha elmondanám neki az igazságot még jobban elásnám magam. Csak tudnám, hogy mit érezhet ő..és miért viselkedik így.

Kifújtam a levegőt és a hajamba túrtam,  fejemre csaptam a legközelebbi snapbackemet, majd felpattantam az ágyról és elindultam az étkező felé. Arra viszont nem gondoltam, hogy az fog várni rám, hogy mindenki síri csöndben, komoly arccal ül a helyén az asztal körül.

-Reggelt – bólintottam feléjük majd elfoglaltam a saját ülésem – Miért vagytok ilyen merevek ? - néztem rájuk miközben elvettem két szelet kenyeret és elkezdtem kenegetni azokat.

-Semmi különös, csak beszélgettünk – bólogatott Lay, rám se nézve.

Mi a baja? Csak nem tettem valami rosszat…

-Értem – motyogtam és haraptam egyet a reggelimből.

-Igazából arról beszéltünk, hogy mivel kéne meglepni Xiumint – mosolygott Suho – Mi már nagyjából döntöttünk, de azért téged sem akartunk kihagyni – kortyolt bele teájába.

-Miket találtatok ki? – kérdeztem miközben lenyeltem egy falatot.

-Kemping vagy karaoke est – válaszolt izgatottan Kai – De inkább kempingezni mennénk.

-Az jobb – biccentettem feléjük  - Úgyis rég voltunk, biztos jó lesz – mosolyodtam el.

Mindig is szerettem az ilyen kirándulós dolgokat, sokkal jobb mint mindig inni és bulizni a városban. Az valahogy nem az én erősségem.

-Akkor úgy néz ki el van döntve – jelentette ki boldogan Junmyeon.

-Remek – felelt teljes komolysággal Baekhyun.

-Na veled meg mi van? Átveszed Chanyeol szerepét? – nézett rá Kai kérdően.

-Az hiányozna még – húzta fel szemöldökét a kisebbik.

Éreztem ahogy a többiek minket figyelnek, de nem tudtam mit mondani, ugyanis én sem tudom, hogy most mi baja lett hirtelen.

-Veletek meg mi van? De komolyan – értetlenkedett Lay, mire csak sóhajtottam.

-Valami történt köztük – szólt be a beszélgetésbe Wendy.

-Mi? – kérdezett vissza Chen – Mi történt volna?

-Biztos valami szerelmi dolog, tudod. Ilyen csak akkor van amikor két ember szerelmes egymásba – nézett ránk a fiatalabb lány.

-Ez hülyeség! – tört ki Baekhyun – Nem vagyok meleg – pattant fel a helyéről és szélsebesen kiviharzott a szobából.

-Én sem – motyogtam miközben ellöktem magam az asztaltól és feldúlt barátom után vettem az irányt.

Mi ütött belé?  Mitől lett hirtelen ilyen zaklatott? Ha elvileg semmit nem jelentett neki az az est, akkor nincs min fennakadnia. 

-Baekhyun! – szóltam utána, de még csak jelét se mutatta, hogy figyelne rám – Baekhyun – hívtam újra.

-Mit akarsz? – kérdezett vissza kissé ingerülten.

-Beszéljük meg ezt rendesen  - közelebb léptem, hogy ne kelljen kiabálnom erről a dologról.

-Nincs mit beszélnünk értsd meg – förmedt rám – És most hagyj menni – rázta meg fejét és hátat fordított nekem.

-De igen van! – kiáltottam rá és pólóját megragadva a falnak löktem – Nem fogod ezt csinálni velem! – kiabáltam továbbra is, mire csak megszeppenve figyelt.

Most az egyszer nem hagyom annyiban. Nem fogja a hanyagságával és a flegmaságával elsimítani ezt az ügyet. Ebben az esetben nem. Ha kell erőszakkal szedem ki belőle az igazságot. 


***

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, de munkás hetem volt, aztán suli, aztán megint munkás és teljesen elfelejtettem és nem törődtem a bloggal. Már rég kész volt a rész és megoszthattam volna, de hát lusta vagyok kicsit. Remélem tetszett ^^"