01. - A reggeli

Park Chanyeol

1.

Mikor reggel kinyitottam a szememet, az ablakon betűzött a nap reggeli sugara, mi bevilágította az egész szobát, orromat pedig egy ismerős szag csapta meg. Suho megint odaégetett valamit. Nem értem,hogy  miért ő csinál reggelit amikor nem tud főzni, hagyhatná Layre, mindenki sokkal jobban járna. Fintorogva felültem, kiropogtattam elgémberedett végtagjaim és beletúrtam így is kócos hajamba majd akkorát ásítottam, mint 20 másik.

-Sose értettem, hogy hogyan tudsz ekkorát ásítani – szakított ki a nem épp kellemes ébredésemből egy ismerős hang.

-Sose értettem,hogy miért kell mindig azt figyelned, hogy én hogy kelek fel – fordultam az ajtóban ácsorgó Baekhyun felé,  aki valószínűleg már jó ideje figyel és előbb le akart rám csapni, mint Suho büdös főztjének szaga.

-Nem tudom én se, de viccesen nézel ki reggelente – vigyorgott pimaszan majd el is sietett.

Ilyenkor gondolok bele, hogy ő idősebb nálam. Igaz, csak pár hónappal de olyan furcsa, sokkal kisebb nálam, idiótább és minden más amit el lehet képzelni, én sem vagyok piskóta, de ő még nálam is rosszabb. Miután ismét meggyőződtem arról, hogy Baek nem normális, nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lomha lépésekkel megindultam lefele.

-Szia Chanyeol – mosolygott rám kedvesen Wendy mire csak bólintottam.

Hogy én mennyire rühellem ezt a lányt. Nem a külseje miatt, se azért mert Kris unokatestvére és kényszerített minket, hogy itt lakhasson. Sokkal inkább a viselkedése aggaszt ki. Folyton flörtöl Baekhyunnal aki szívesen bele is megy. Vele meg ez a baj, mindenkivel szívesen kacérkodik, mint egy rossz 13 éves, felháborító, de ezen kívül az életemet adnám érte.

-Mi van Chanyeol? Olyan morcos vagy ma – bökött vállba és még mindig mosolygott, mire nagyot sóhajtottam.

-Csak elaludtam a nyakam, ennyi – motyogtam majd bevánszorogtam a konyhába és ledobtam magam a bárszékre, könyökeimet pedig a pultra helyeztem.

-Kell kávé? – kérdezte Chen mire hevesen elkezdtem bólogatni. Nincs is jobb egy ilyen reggelt kávéval kezdeni, az talán nem lett elrontva.

-Mellesleg legyél már kedvesebb vele, ő az egyetlen lány itt, nem tolerálja ezt a fiús modort – próbált kioktatni Jongdae miközben átadta nekem a bögrét.

-Ő jött ide nem én, akinek alkalmazkodnia kell az Ő – nem fogok egy Wendynek megdőlni.

-De Chanyeol-... – motyogott barátom.

-Nem nyitok vitát Chen, befejeztem – kortyoltam bele a kávémba jelezve, hogy nem vagyok hajlandó tovább erről beszélni.

-Értem én – sóhajtott lesújtottan majd megfogta a tányérját és elsétált a nappaliba.

-Sehunról tudtok valamit? – fordultam a többiek felé választ várva.

-Elvileg Irene-el tanul egész hétvégén, mert ugye nemsokára érettségizik – magyarázott Suho miközben próbálta megenni amit „főzött”.

-Ne haragudj, de ezt ugye te se hiszed el? – vágott közbe Kai.

-Mit?

-Hogy két 19 éves diák együtt tanul a hétvégén – vigyorgott a bögréje mögött a sötét bőrű barátunk.

-Hát Sehun nem olyan, szóval… - próbált Suho kiállni igaza mellett, amit be kell vallani, nem sikerült.

Sehun általában ártatlannak és közömbösnek mutatja magát, de közel sem olyan.  Ő a csapat maknae-ja Kai és Tao mellett, viszont Baekhyun mellett ő a leggyerekesebb is.

-De olyan Suho, emlékezz mi volt amikor a régi házba odaköltözött hozzánk – nevetett Kai mire én is elvigyorodtam.

-Tudom, leitta magát a sárga földig – sóhajtott reménytelenül csapatfőnk.

-Na látod, hidd el már rég meg volt neki a lány – bólogatott Jongin.

-Azért azt nem hiszem – csatlakozott be a beszélgetésbe Luhan.

Mondhatjuk, hogy Luhan van a legközelebbi viszonyban Sehunnal közülünk. A régi házban közös szobában voltak és elvileg nagyon szoros lett a barátság kettejük közt.

-Szerintem pedig de – okoskodott Kai.

-Biztos, hogy nem mert Sehun nem feküdne le csak úgy bárkivel, van esze – háborodott fel kicsit őzike szemű társunk.

-Annyira van esze, mint a régi házavatós bulin – morgott a barna.

-Kai az ezer éve volt és ott te is hibás voltál! – mutogatott Luhan – Te adtad neki a feleseket szép sorjában! – kelt ki magából.

-Amiket el is fogadott! – emelte fel hangját a másik.

-Oké csendet, ezt itt most be is lehet fejezni, az a múlt volt, az is marad ezért felesleges rágódni rajta – csitította őket Suho – Kérlek srácok, nem akarom, hogy ugyanaz legyen minden reggel, mint a régi házban.

-Akkor küldd el Wendyt – mosolyogtam vidáman rá, ha már ilyen problémamentes reggelekre vágyik a vezetőnk.

-Nem Chanyeol, te is fejezd ezt be – szegezte felém mutatóujját mérgesen.

-De ajj – szenvedtem a helyemen – Nem akarom, hogy itt legyen – vakartam meg a tarkóm és kissé oldalra döntöttem a fejem.

-Sajna ezt csak te nem akarod – tette le a villáját és olyan mérgesen nézett amit rég láttam – Mégis miért zavar? Mindenben besegít és még aranyos is, mi a jó isten bajod van vele?

-Tudod mit? Semmi, nyaljátok csak ki a seggét – csaptam le a bögrét a konyhapultra majd felálltam és becsörtettem a nappaliba.

-Megint megkaptad a magadét? – vigyorgott rám Tao.

-Ja – bólintottam – Egyszerűen akkor se bírom, ennyi. Nem tehetek róla – fújtattam és a dohányzóasztalra tettem lábaim.

-Én bírom, kedves lány és sokat segít, meg úgy néz ki, hogy Baekhyunnak bejön – vigyorgott és a vállamra támasztotta a kezeit mire az ajkamba haraptam.

-Ennek miért örülsz? – néztem rá.

-Csak mert rég volt bárkije is, kicsit aggódok érte olyan téren, tudod – ingatta fejét.

-És? Lehet nem akar senkivel se lenni, biztos valami magánügy – húzódtam el tőle kicsit.

-Elmondta volna Chanyeol és ne vitázz velem – paskolta meg vállaimat kissé lányos barátom majd a tv felé fordult.

-Én nem vitázok, csak… - inkább be se fejeztem a mondandóm mert nem érdekelnek, én tudom amit tudok és ennyi. Senki nem fogja megváltoztatni a véleményemet Wendyről, még Kris se.

-Mit néztek? – pattant le közénk hosszú sötétbarna tincseit hátralendítve egyetlen lány lakótársunk.

-Szépséget – vigyorodott el Tao miközben le se vette róla a szemét. A hátsójába nem akar bebújni véletlen?!

-Köszönöm – kuncogott mellettem majd a felénk vágtázó kis barnára tapadt a szeme.

-Na ki kezd szeptembertől a főiskolát? – pattant az ölembe a klónom. Éreztem, hogy a szám egy hatalmas vigyorra húzódik.

-Felvettek? – hihetetlenkedett Tao – De hisz aki jelentkezett az már rég megtudta.

-Én is megtudtam volna, ha megnézem az e-mailjeim – rötyögött nagy boldogan az én hyungom.

-De hülye vagy – tört ki D.O miközben besietett a nagy hírek hallatán hozzánk – Nem nézted meg az e-mailjeid? Akkor gondolom a postaláda is tele van mindennel, Suho behozta volna az értesítőt amit kaptál – vágta fejbe az idősebbik.

-Aú, na! Tudom, hogy meg kellett néznem, de elfelejtettem, nem tehetek róla – mit sem törődve lóbálta kezeit – De felvettek szóval jó vagyok – pattant fel és tovább vigyorgott – És most, hogy emlékeztettél az értesítőre ki is megyek érte, hátha bedobták már – büszkén megveregette Kyungsoo vállát és már nem is volt a lakásban.

Anyám, mekkora egy őrült, kikészít, de mégis olyan büszke vagyok rá. Felvették egy színjátszó főiskolába, ahová mellesleg nehéz bekerülni. Hát igen, mindig is tudott színészkedni, ez az ő tehetsége.

-Büszke vagy rá? – Tao kérdése rángatott vissza a jelenbe.

-Persze, a legjobb barátom, miért ne lennék rá büszke? – szegeztem rá a tekintetem miközben kezeimet tördeltem.

-Azt hittem nem, olyan elveszettnek tűntél – kuncogott – De akkor semmi.                                        
-Tao, te csak ne higgyél semmit mert azzal csak felidegesítesz mást – puffogtam. 
Tényleg így van, mintha még egy lány lenne velünk.

-Kedves vagy ma.

-Ne haragudj, nagyon bal lábbal keltem – motyogtam magam elé mire festett szőke barátom átkarolt.

-Majd ma kipihened magad, hogy holnap ne legyél ilyen – mosolygott Tao mire én csak bólogatni tudtam.

Mi van ma velem? Sose szoktam ilyen lenni, még akkor se amikor látom, hogy Baekhyun az összes létező élőlénnyel leáll flörtölni…